Laetiporus sulphureus

Amit tudnia kell

A Laetiporus sulphureus egy Európában és Észak-Amerikában található konzolos gombafaj (fákon növő gombák). A Laetiporus sulphureus élénksárga, polcszerű struktúrákat képez a fákon, amelyek az öregedés során bézs vagy szürke színűvé válnak. Az alja kopoltyúk helyett csövekből áll. Ez a gomba lehet szaprofita vagy gyenge parazita, és barna kockás rothadást okozhat a gazdafák magfáján. Bár fiatalon ehető, egyeseknél mellékhatások léphetnek fel.

A legjobban a szélét lehet megenni, míg a belső része parafás vagy fás lehet, és körülbelül egy órán át kell főzni. Létezik egy másik gombafaj, a Laetiporus cincinatus, amely ehető, és a talajban lévő fából nő. A Laetiporus sulphureus azonban egyeseknél gyomorproblémákat okozhat, ezért fontos, hogy először kis mennyiséget próbáljunk ki belőle.

A Laetiporus sulphureus legnagyobb ismert példányát 1990. október 15-én találták a New Forestben, Hampshire-ben, az Egyesült Királyságban, és 45 kilogrammot nyomott.

A gomba a Laetiporus sulphureus lektint (LSL) termeli, amely hemolitikus és hemagglutinációs aktivitást mutat. Ez a lektin képes a sejtek lízisére és agglutinálására is, így hemolitikus lektinné válik. A hemolitikus lektinek olyan cukormegkötő fehérjék, amelyek szénhidrátokhoz kötődve képesek ezeket a tevékenységeket végezni.

Egyéb nevek: Erdei rák, Kénes polipóra, Kénes polc, Erdei csirke , Német (Schwefelporling).

Gomba azonosítása

1. Termőtest

   Legfeljebb 35.90 cm (43 hüvelyk) átmérőjű; általában több vagy több, oldalirányú, polcos alakzatban elhelyezkedő, egyedi sapkából áll, de néha rozettákat alkot, ha kidőlt fatörzs tetején nő.

2. Kupakok

   A kalapok 5.91-9.15-25 cm (84 hüvelyk) átmérőjű, és akár 7 cm-es is lehet.20 cm mélyen. A gombák legyező alakúak, félkör alakúak vagy szabálytalan alakúak, simák vagy ráncosak, és szarvasbőr-szerű a textúrájuk. A gomba frissen élénksárga vagy élénk narancssárga színű, sárga szegéllyel, amely idővel tompulhat. Ahogy a gomba öregszik, a színe tompa sárgássá halványul, végül majdnem fehérré válik.

3. Pórusfelület

   A fényes vagy tompa sárgától a tompa sárgáig (vagy ritkán fehér; lásd a fenti tárgyalást); nem zúzódásos; 2-4 kör alakú vagy szögletes pórussal mm-enként; csövek 0-0.20 hüvelyk (5 mm) mély; tompa sárgás színűre halványul.

4. Hús

   Vastag; fiatalon puha és vizes, majd keményebbé válik, végül meszessé válik és szétmorzsolódik; fehér vagy halványsárga; szeleteléskor nem változik.

5. Szag és íz

   Nem jellegzetes.

6. Spóranyomat

   Fehér.

7. Élőhely

   Élősködő és szaprobita élő és elpusztult tölgyeken (néha más keményfák fáján is); vörösesbarna, kockás szívrothadást okoz, a fa repedéseiben fehér micélium vékony területei láthatók; egyéves; egymagában vagy jellemzően a talaj felett polcos csomókban nő; nyáron és ősszel, ritkán télen és tavasszal; a Sziklás-hegységtől keletre széles körben elterjedt.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 5.5-7 x 3.5-5 µm; ellipszoid; sima; KOH-ban hialin; inamyloid; inamyloid. Hümniális cisztidiumok nem találhatók. A kontextuális hifarendszer dimitikus. Kontextuális kötőhifák 4-14 µm szélesek; gyakran elágazóak; aszeptikusak; sima; fala 1-2 µm vastag; KOH-ban hialinszerűek. Himenialis trama generatív hifák 4-7 µm szélesek; csőszerűek és elágazás nélküliek; általában párhuzamosak; szeptikusak; simák; vékonyfalúak; KOH-ban hialinok. Fogókapcsolatok nem találhatók.

Hasonló fajok

1. Laetiporus cincinnatus

   A keleti régió keményfás erdeiben megtalálható, de jellemzően gyökér- és tönkrothadásos gomba, amely a fa tövében vagy a talajon jelenik meg a közelben. Rózsaszínes-narancsos árnyalatokkal, fehéres pórusfelülettel és kisebb spórákkal rendelkezik.

2. Meripilus giganteus

   Kalapja barna, de már a növekedés kezdetén sárgás-kénes, az apró pórusok, fehéres-sárgás, és mindenekelőtt, ha megérintik, rövid idő alatt feketévé válik. Ebből a polipórából, valamint más polipórákból is léteznek anamorf formák, amelyek a fajra jellemző színeződéssel, de pórusos felület nélkül, kisebbek, és klamidospórákkal szaporodnak.

3. Cerioporus squamosus

   Kalapja barna pikkelyekkel, fehér pórusokkal és rövid, zömök szárral rendelkezik, amely a tövénél feketésbarna színű.

Egészségügyi előnyök

1. Citotoxikus és rákellenes hatások

   A L. L. termőtestéből izolált triterpenoidok és szeszkviterpenoidok. A sulphureusról kimutatták, hogy citotoxikus és potenciális rákellenes tulajdonságokkal rendelkezik. Az eburikonsav, a fő bioaktív metabolit gátolja a gyulladásos mediátorok felszabadulását és csökkenti a proinflammatorikus citokinek szintjét.

2. Antimikrobiális hatás

   L. sulphureus antimikrobiális hatást mutatott a gram-pozitív és gram-negatív baktériumok széles spektrumával szemben, beleértve az MRSA-t és a glikopeptid-rezisztens törzseket is. Gombaellenes aktivitást is mutatott különböző törzsekkel szemben.

3. Gyulladáscsökkentő hatás

   Az exopoliszacharidok és lanosztán triterpenoidok jelenléte a L. sulphureus gyulladáscsökkentő hatásának tulajdonítják. Védi a sejteket az apoptózistól és gátolja a gyulladáskeltő mediátorokat, mint a nitrogén-oxid, a prosztaglandin E2 és a TNF-α, jelentős citotoxicitás nélkül.

4. Hipoglikémiás hatás

   L. sulphureus hipoglikémiás hatást mutatott ki patkányoknál egyszeri adagban sztreptozotocin indukált cukorbetegségben, és potenciálisnak bizonyult a hasnyálmirigy β-szigetsejtjeinek regenerálásában. A dehidrotrametenolsav és az eburikósav szintén antidiabetikus tulajdonságokkal és terápiás potenciállal rendelkezik a 2-es típusú cukorbetegség és a hiperlipidémia kezelésében.

Laetiporus sulphureus Nutrion

Tápértéke 360 kcal/100 g friss termőtest, teljes szénhidráttartalma 64 kcal/100 g volt.9, fehérjék 11.9 és a zsírok 5.9 g/100 g a termőtest száraz tömegéből. A zsírokat a 16-20 szénatomos hosszú szénláncú zsírsavak és a 16-24 szénatomos zsírsavak etil-észterei, valamint a szterolok (ergoszterin, ergosta-7,22-dien-3β-ol, ergosta-7-en-3β-ol és 24-etil-kolesztán-3β-ol) képviselik

Laetiporus sulphureus Főzési megjegyzések

1. Tisztítás

   Főzés előtt alaposan meg kell tisztítani a gombát, hogy eltávolítsuk a szennyeződéseket, törmelékeket és rovarokat. Ezt megteheti úgy, hogy nedves papírtörlővel óvatosan megtörli őket, vagy puha sörtéjű kefével átkeféli őket.

2. Elkészítés

   A fagomba kemény, rostos szerkezetű, és ha nem megfelelően készítik el, kemény lehet. A zsengébbé tétel érdekében szeletelje vagy vágja fel harapható darabokra, és főzze lassan és lassan. Alternatívaként főzés előtt néhány percig forró vízben blansírozhatja őket.

3. Főzési módszerek

   A Laetiporus sulphureus gomba sokoldalúan felhasználható és sokféleképpen elkészíthető. Lehet párolni, kevergetve sütni, sütni, grillezni vagy akár mélyhűtött formában sütni. Vegetáriánus és vegán ételekben is kiváló húspótló.

4. Ízpárosítások

   A csirkegombának finom, diós íze van, amely jól párosítható számos összetevővel. Kiegészítik a fokhagymát, a hagymát és az olyan fűszernövényeket, mint a kakukkfű és a rozmaring. Jól illik savas összetevőkhöz, például paradicsomhoz, citromhoz és ecethez.

5. Tárolás

   A friss Laetiporus sulphureus gomba akár egy hétig is eltartható a hűtőszekrényben. Az eltarthatóság meghosszabbítása érdekében forró vízben blansírozhatja, majd akár hat hónapig is lefagyaszthatja.

6. Biztonság

   Mint minden vadon termő gombát, a Laetiporus sulphureus-t is feltétlenül szükséges megfelelően azonosítani fogyasztása előtt. Fontos továbbá, hogy alaposan megfőzzük őket, hogy elkerüljük az esetleges gyomor-bélrendszeri problémákat. Ha kétségei vannak a gomba biztonságosságával kapcsolatban, jobb, ha teljesen elkerüli a fogyasztását.

Recept: Recept: A gombát a következő recept alapján készítsük el: Részeges erdei csirke

Hozzávalók

1. 1 font. Chicken of the Woods gomba, megtisztítva és 1/4″ vastag szeletekre vágva

2. 1/2 csésze száraz fehérbor

3. 1 közepes hagyma, 1/4″-os kockákra vágva

4. 3-4 gerezd fokhagyma, apróra vágva

5. 2 evőkanál. olívaolaj

6. Tengeri só és fekete bors, ízlés szerint

7. Választható: frissen vágott fűszernövények (például kakukkfű vagy oregánó)

Utasítások

1. Egy közepes méretű serpenyőben melegítsük fel az olívaolajat közepesen magas hőfokon.

2. Amikor az olaj kezd illatozni (a füstpont előtt), adjuk hozzá a Chicken of the Woods-t, keverjük meg, hogy bevonja a gombát. Főzzük 5 percig.

3. Adjuk hozzá a hagymát, a fokhagymát, a sót és a borsot. Keverjük meg, és főzzük további 5-7 percig, amíg a hagyma barnulni kezd.

4. Adjunk hozzá ¼ csésze bort, és forraljuk fel a keveréket.

5. Főzzük, amíg az összes folyadék felszívódik, kb. 10 percig, majd adjuk hozzá a maradék ¼ csésze bort, keverjük meg, és pároljuk tovább. Ha a gomba az összes folyadék felszívódása után még mindig túl kemény, adjon hozzá még több folyadékot, és főzze tovább. Egyébként vegyük le a tűzről, és tálaljuk grillezett vagy pirított ropogós kenyér tetején, olívaolajjal vagy vajjal megkenve, frissen vágott zöldfűszerekkel megszórva.

Recept: Receptek: A főzőlapok és a főzőtálak a következő receptek alapján készülnek Délvidéki sült csirke

Hozzávalók

1. 2 nagy erdei csirke gomba

2. 1/4 c En-Er-G tojáspótló

3. 1/2 ek víz

4. 3 evőkanál siracha/csípős szósz

5. 1 c önsütő liszt

6. 1 teáskanál só

7. 1 teáskanál bors

8. növényi olaj a sütéshez

Útmutató

1. Alaposan mossa és tisztítsa meg a gombát, és vágja a kívánt méretűre.

2. A tojáspótlót és a vizet egy tálban habosra és sűrűre verjük. Adja hozzá a siracha/csípős szószt.

3. Egy piteformában vagy 8×8-as sütőedényben keverje össze az öntetlisztet, a sót és a borsot.

4. Melegítsünk legalább 3 hüvelyknyi zöldséget egy edényben (én az 1973-as évjáratú Fry Daddy-t használtam), amíg egy csepp víz az olajba dobva pattogni és pattogni nem kezd.

5. A gombát a tojáspótló keverékbe, majd a lisztbe mártjuk, és minden egyes darabot alaposan bevonunk.

6. Egyszerre két-három gombadarabot süssön, ügyelve arra, hogy ne zsúfolódjon össze, mert az csökkenti az olaj hőmérsékletét.

7. Ha aranybarna, tegyük papírtörlőre, hogy a felesleges olajat lecsöpögtessük.

Recept: A lisztet és a lisztet az alábbi receptek szerint keverjük össze: - A lisztet és a lisztet a következő receptek szerint keverjük össze: Csirkés-gombás hasábburgonya

Hozzávalók

1. 2 font yukon gold burgonya hámozva

2. 1/4 csésze bio fűvel táplált vaj vagy ghee vagy ghee (kókuszolaj, ha vegán)

3. 1 nagy hagyma vékonyan felszeletelve

4. 1 borda zeller vékonyan felszeletelve

5. 1 közepes sárgarépa meghámozva & reszelt

6. 3 csésze erdei csirkegomba megtisztítva, csak a zsenge széleket, durvára vágva

7. 3 evőkanál főzősherry vagy száraz fehérbor

8. 1/4 csésze friss petrezselyem, apróra vágva

9. 2 evőkanál friss metélőhagyma, apróra vágva

10. 1/2 citrom citromhéj, hámozva

11. Tengeri só

12. Fekete bors

Útmutató

1. Főzzük a burgonyát sós vízben 20 percig. Hűtsük le és szeleteljük fel vastagon.

2. Egy nagy serpenyőben közepes/magas hőfokon, vajon megpároljuk a hagymát, a zellert és a sárgarépát.

3. Adjuk hozzá a csirkegombát és locsoljuk meg sherryvel, majd mérsékeljük a hőfokot 2-3 percre. Hagyjuk a gombát megfőni és a folyadékot elpárologni.

4. Adjuk hozzá a burgonyát, a fűszernövényeket, a citromhéjat és ízesítsük ízlés szerint. Növeljük a hőfokot, és süssük ropogós barnára.

Taxonómia és etimológia

A Laetiporus sulphureust Pierre Bulliard francia mikológus nevezte el 1789-ben Boletus sulphureus néven. Később, 1920-ban William Murrill amerikai mikológus átnevezte. A Laetiporus név jelentése "fényes pórusú", a sulphureus pedig "a kén színe"."

Az Észak-Amerikában végzett további vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban L. sulphureus. A valódi L. sulphureus a Sziklás-hegységtől keletre eső területekre korlátozódhat. Az észak-amerikai gyűjtésekből származó különböző DNS-szekvenciák filogenetikai elemzései öt különböző csoportot mutattak ki a Laetiporus kládon belül. Sulphureus I. kládba tartozik a fehér pórusú L. sulphureus, míg a Sulphureus II. kládban sárga pórusú L. sulphureus.

Szinonimák és változatok

• Boletus caudicinus Scop., 1772

• Boletus citrinus J.J. Planer, 1788

• Boletus coriaceus Huds., 1778

• Boletus lingua-cervina Schrank, 1789

• Boletus ramosus Bull., 1791

• Boletus sulphureus Bull., 1789

• Boletus tenax Bolton, 1788

• Ceriomyces aurantiacus (Pat.) Sacc., 1888

• Ceriomyces neumanii Bres., 1920

• Cladomeris casearius (Fr.) Quél., 1886

• Cladomeris sulphurea (Bull).) Bigeard & H. Guill., 1909

• Cladomeris sulphurea var. ramosa (Bull.) Quél., 1886

• Cladoporus ramosus (Bull).) Pers., 1818

• Cladoporus sulphureus (Bull).) Teixeira, 1986

• Grifola sulphurea (Bull.) Pilát, 1934

• Grifola sulphurea f. conglobata Pilát, 1936

• Laetiporus cincinnatus (Morgan) Burds., Banik & T.J. Volk, 1998

• Laetiporus speciosus Battarra ex Murrill, 1904

• Laetiporus versisporus (Lloyd) Imazeki, 1943

• Leptoporus casearius (Fr.) Quél., 1888

• Leptoporus ramosus (Bull.) Quél., 1888

• Leptoporus sulphureus (Bull.) Quél., 1888

• Merisma sulphureum (Bull.) Gillet, 1878

• Polypilus casearius (Fr.) P. Karst., 1882

• Polypilus caudicinus (Schaeff). ex J. Schröt.) P. Karszt., 1889

• Polypilus sulphureus (Bull).) P. Karszt., 1889

• Polyporellus caudicinus P. Karst. ex Sacc., 1912

• Polyporellus rubricus (Berk.) P. Karszt., 1879

• Polyporus casearius Fr., 1838

• Polyporus caudicinus Schaeff. ex J. Schröt., 1888

• Morgan, 1885

• Polyporus ramosus (Bull.) Gray, 1821

• Polyporus rostafinskii Błoński, 1888

• Polyporus rubricus Berk., 1851

• Polyporus sulphureus (Bull.) Fr., 1821

• Polyporus todari Inzenga, 1869

• Ptychogaster aurantiacus Pat., 1885

• Ptychogaster aureus Lloyd, 1920

• Ptychogaster versisporus (Lloyd) Lloyd, 1920

• Sistotrema sulphureum (Bull).) Rebent., 1804

• Sporotrichum versisporum (Lloyd) Stalpers, 1984

• Stereum speciosum Fr., 1871

• Tyromyces sulphureus (Bull.) Donk, 1933

Laetiporus sulphureus Video

Források:

1. kép - Szerző: J: Aimee Lusty (CC BY 4.0 Nemzetközi)

2. kép - Szerző: Ph: Gargoyle888 (CC BY 3.0 Unported)

3. kép - Szerző: B: Jay Sturner (CC BY 2.0 Generikus)

4. kép - Szerző: Lee Collins (Public Domain)