Catathelasma imperiale

Amit tudnia kell

A Catathelasma imperiale egy tűlevelűeket kedvelő faj, amelyet nagy mérete, kopoltyúi (amelyek a száron lefelé indulnak), fehér spórás lenyomata, (hosszú és gyökeresedő, kúpos alappal rendelkező) szára, ragacsos, barnás színű kalapja, lisztes szaga és kettős gyűrűje határoz meg.

Európában ez a faj a mikológusok körében egyfajta ikonikus státuszt élvez, mivel lenyűgöző és figyelemre méltó gombát találni.

Észak-Amerika nyugati részén és számos európai országban (főleg Közép-Európában) fordul elő, ahol gyakorisága a "meglehetősen ritka" és a "ritka" között változik. 15 európai ország vörös listáján szerepel, és az eutrofizáció, az élőhelypusztulás és az élőhelyváltozás miatt mindenhol visszaszorulóban lévőnek számít.

A Catathelasma imperial ehető, de kemény húsú. Állítólag jól savanyítható.

Egyéb nevek: Parancsnok, császári sapka, Wurzel-Möhrling (Ausztria), Hiidloorik (Észtország), Náramkovec Císařský (Csehország), Keisersopp (Norvégia), Náramkovka Cisárska (Szlovákia).

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Feltehetően mikorrhizás; egyedül vagy elszórtan nő a talajon tűlevelűek alatt; késő nyáron és ősszel; gyakori a monszunidőszakban a Sziklás-hegységben, ahol gyakran nő az Engelmann-fenyő és a szubalpin fenyő alatt; Észak-Amerika nyugati része.

2. Sapka

   10-40 cm; domború, síkba domborúvá váló vagy majdnem lapos; fiatalon ragacsos (de hamarosan kiszárad); összenyomott rostokkal vagy pikkelyekkel; sötétbarnától a barnáig, vörösesbarnától a barnáig vagy sárgásbarnáig; a felület éretten gyakran felrepedezik.

3. Kopoltyúk

   A száron lefelé futó vagy kezd lefelé futni; szoros; fehéres vagy homályosan sárgás, idővel néha szürkésen elszíneződik.

4. Szár

   Akár 18 cm hosszú és 8 cm széles; az aljához keskenyedő és általában kissé gyökeresedő; néha szinte teljesen a föld alatt; a gyűrű felett fehéres, alul barnás; szétnyíló, kettős gyűrűvel, amelyben a felső gyűrű felső széle gyakran bélelt, az alsó gyűrű pedig gyakran fonnyadt vagy szinte zselés.

5. Hús

   Fehér; kemény; expozíció hatására nem változik.

6. Szag és íz

   Íze erősen lisztes; szaga erősen lisztes.

7. Spóra lenyomat

   Fehér.

8. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 10-15 x 4-6 µ; simák; hosszúkás-elliptikusak; amiloidok. legfeljebb 75 µ hosszú bazídiumok.

Bioaktív vegyületek

A Catathelasma imperiale etil-acetátban oldódó frakciójából nyolc ergosztán típusú szterolt és három származékukat (egy mono-linoleát és két mono-glükozid) izolálták (Yang et al., 2003). A szterolok közül kettő korábban ismeretlen volt: 22E, 24R-ergosta-7, 22-dién-3β, 5α-diol-6β-linoleát és 22E, 24R-ergosta-7, 22-dién-3β, 5β, 6α-triol. Ezeknek a vegyületeknek ritka a cisz-fuzionált A/B gyűrűjük.

Gyógyászati tulajdonságok

Taxonómia és etimológia

A Catathelasma imperial az egyetlen Európában ismert Catathelasma-faj. Először 1845-ben írta le Fries Agaricus imperialis néven. Quélet 1872-ben a fajt az Armillaria közé sorolta, 1922-ben pedig Günther Beck von Mannagetta und Lerchenau osztrák botanikus találta ki a Biannularia külön nemzetséget erre az egyetlen fajra, így lett Biannularia imperialis. A Catathelasma nemzetséget 1910-ben Ruth Ellen Harrison Lovejoy határozta meg az amerikai C. evanescens, és egy ideig a két nemzetséget különállónak (bár szoros rokonságban állónak) tekintették, mint például Rolf Singer 1936-os tanulmányában. Néhány évvel később, 1940-ben Singer egyesítette a nemzetséget Lovejoy nevének felhasználásával, amely elsőbbséget élvez.

Az "imperiale", azaz "császári" jelző a gomba (időnként) nagy méretére utal. A fajnévnek "-e"-re kell végződnie, nem pedig "-is"-re, mivel a nemzetség neutrális.

Források:

1. kép - Szerző: dr: Ge Z-W, Wu J-Y, Hao Y-J, Zhang Q, An Y-F, Ryberg M (2020) The genus Catathelasma (Catathelasmataceae, Basidiomycota) in China. MycoKeys 62: 123-138. https://doi.org/10.3897/mycokeys.62.36633 (Public Domain)

2. kép - Szerző: dr: Szabi237 (CC BY 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: Sz: Sava Krstic (sava) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)