Tylopilus plumbeoviolaceus

Amit tudnod kell

A Tylopilus plumbeoviolaceus (korábban Boletus Plumbeoviolaceus) a bolyvafélék családjába tartozó gomba. A gomba termőteste fiatalon lila, de érett állapotban csokoládébarna színűre halványul.

Ez egy szilárd és viszonylag nagy gomba - a kalap átmérője akár 15 cm (5.9 in), fehér pórusfelülettel, amely később rózsaszínűvé válik, és fehér micéliummal a szár tövénél.

Mint a Tylopilus nemzetségbe tartozó legtöbb boletea, a gomba keserű íze miatt ehetetlen. A termőtestekből számos természetes terméket azonosítottak, köztük az ergoszterol, egy gombaszterol egyedi kémiai származékait.

Frissen és fiatalon a Tylopilus plumbeoviolaceus az egyik legszebb keleti boglárka. A tölgyekkel mikorrhizáló, és a Sziklás-hegységtől keletre, Kanadától Mexikóig széles körben elterjedt.

A Tylopilus plumbeoviolaceus túl keserű ahhoz, hogy meg lehessen enni, de hasznos az olyan egyedi megközelítésekhez, mint a koktélbitterek vagy keserédes kandírozott termékek. Nem mérgező; csak abszurd módon abszurdan keserű, ami főzéskor még rosszabb lesz.

Egyéb nevek: Ibolyaszürke szürke bolyva.

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Tölgyekkel mikorrhizás; elszórtan vagy csoportosan nő; nyáron és ősszel; a Sziklás-hegységtől keletre széles körben elterjedt.

2. Sapka

   4-10 cm; domború, korában széles domborúvá vagy majdnem lapossá válik; száraz; fiatalon kopasz, vagy finoman szarvasbőrszerű; fiatalon sötétlila vagy lilásbarna, majd szürkésbarnától sötétbarnáig terjedő szürkésbarnára változik.

3. Pórusfelület

   Fehéres, rózsaszínűvé váló; nem zúzódásos, vagy zúzódásos fahéjbarna; pórusok kör alakúak, 2-3 per mm; csövek 1 cm mélységig.

4. Szára

   4-7 cm hosszú; 1.5-2.5 cm vastag; többé-kevésbé egyforma, vagy az alap felé megnő; fiatalon lila, lilásszürkére vagy lilásbarnára halványul; kopasz; az alap micélium fehér; üregesedik.

5. Hús

   Fehér; szeleteléskor változatlan.

6. Szag és íz

   Íze meglehetősen keserű; szaga nem jellegzetes.

7. Kémiai reakciók

   Ammónia negatív a kalap felszínén; negatív a húson. KOH negatív a kalap felszínén; negatív a húsán. Vas sók negatívak a kalap felszínén; a hús kék vagy kékes színű.

8. Spóra lenyomat

   Rózsaszínes barna.

9. Mikroszkópos jellemzők

   Spórák 8-11 x 3-4 µm; fusiform vagy subfusiform; sima; KOH-ban a hialintól a halványan sárgásig terjedő színűek. Hümniális cisztidiumok 30-50 x 7.5-12.5 µm; lageniform, nagyon keskeny nyakkal; vékony falú; sima; KOH-ban hialin. Pileipellis vékonyfalú, szeptikus, sima, 4-6 µm széles, aranyszínű gömbölyded zárványokkal ellátott, vékonyfalú, szeptikus, sima elemekből álló, szorosan tömör trichoderma; a végsejtek fusiform-cisztidioid vagy hengeres, szubakut vagy csupán lekerekített csúcsúak.

Taxonómia

A fajt először 1936-ban Walter H. Walter amerikai mikológus nevezte el Boletus felleus forma plumbeoviolaceus néven. Snell és egyik végzős tanítványa, Esther A. Dick, a New York-i Cornwall melletti Black Rock Forestben talált példányok alapján.

A gomba első gyűjtései fiatal, éretlen példányokból álltak, amelyekből a szerzők nem tudtak spórákat szerezni a vizsgálathoz. Csak néhány évvel később találtak érett termőtesteket, amelyekről kiderült, hogy a pórusfelület rózsás színe csak idővel később alakul ki. Arra a következtetésre jutottak, hogy ez és a fizikai jellemzőkben, valamint a spóraméretben mutatkozó egyéb különbségek elegendőek ahhoz, hogy a B. felleus, ezért 1941-ben a rendszertani egységet a Boletus plumbeoviolaceus névvel faji státuszba emelték.

A neves Agaricales taxonómus, Rolf Singer később, 1947-ben a Tylopilusba helyezte át a taxont, egy olyan nemzetségbe, amelynek jellemzője a rózsaszín vagy borvörös (vinaceous) spóranyomat, nem pedig a barna, mint a Boletusé.

A "plumbeoviolaceus" fajnév a latin plumbeus ("ólom" vagy "ólomszínű") és violaceus ("lila") melléknevekből alakult ki.

Bioaktív vegyületek

Az ergoszterol két származékát izolálták a T. plumbeoviolaceus: tylopiol A (3β-hidroxi-8α,9α-oxido-8,9-secoergosta-7,9(11),22-trien) és tylopiol B (3β-hidroxi-8α,9α-oxido-8,9-secoergosta-7,22dien-12-one). Ezek a szterolok csak erre a fajra jellemzőek. Ezenkívül a gombából azonosították az ergosta-7,22-dien-3β-ol, az uridin, az allitol, az ergoszterol, az ergoszterol 5α,8α-perozid, az ergotionein, az adenozin és az uracil vegyületeket is.

Források:

1. kép - Szerző: A: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)

2. kép - Szerző: Sz: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)

3. kép - Szerző: F: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Unported)

4. kép - Szerző: F: Dan Molter (shroomydan) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

5. kép - Szerző: dr: Adam Bryant (ayedee) (CC BY-SA 3.0 Unported)