Meripilus giganteus

Amit tudnod kell

A Meripilus giganteus egy nagyméretű gomba, amely a fatörzseken és bizonyos lombos fafajták, különösen a bükkfák tövén nő... A kalapja akár fél méter széles is lehet.

Ez a gomba a kontinentális Európa legtöbb részén megtalálható. Észak-Amerikában egy hasonló gomba, a Meripilus sumstinei található.

E faj azonosítása nehézkes lehet, mivel a szín és a perem vastagsága növekedése során változik. Fiatalon a szélek tompák és lekerekítettek, de a gomba érésével vékonyabbá és élesebbé válnak. Amikor az eltemetett fák gyökerein nő, gyönyörű, szimmetrikus rozettaszerű alakot vehet fel. Ha megérintjük ennek a gombának az alsó felületét, az gyorsan sötétbarnává vagy feketévé válik. E festődési reakciója miatt egyesek feketefoltos polipórának nevezik.

A múltban az emberek azt hitték, hogy ez a nagy gomba nem ehető, mert a húsa kemény és enyhén savanyú. Újabb források szerint azonban ehető. A fiatalabb példányok talán jobb ízűek, és Japánban is említik, hogy fogyasztják. Fontos, hogy fogyasztás előtt megfőzzük, de az emberek egy kis részénél még így is okozhat gyomorpanaszokat.

Egyéb nevek: Óriás polipóra, Fekete-tartalmú polipóra, Japán (トンビマイタケ), német (Riesenporling).

Gomba azonosítása

1. Termőtestek

   A termőtestek átmérője 15 % és.47-30.50-100 cm (94 hüvelyk). Kerekdedek és bokorszerűen elágazóak, gumós alappal, amelyből gyakran számos, lapos sapkában végződő, nyeles ág indul ki.

2. Sapkák

   A kalapok átmérője elérheti a 30 cm-t is. A termőtestek kerekdedek és kavicsszerűek, vékony húsos-bőrös textúrájúak. A sapkák felülete filces vagy finoman pikkelyes, a gesztenyebarna és a barnabarna árnyalatai között. A szélek hullámosak és gyakran cakkosak.

3. Felszín alatti

   A hümonofór, vagyis az alsó felület csöves. Kezdetben fehér, később piszkosszürkére változik, és érintkezéskor szürkévé vagy feketévé válhat. A 4-6 mm hosszú csövek a szár mentén ereszkednek lefelé. A pórusok kicsik, átmérőjük 0.25-0.5 mm. A termések kerekdedek, kezdetben egyszínű fehér színűek, később bemetszett, piszkosszürke szélűek lesznek. Sűrűsége 3-4 pórus 1 mm-enként.

4. Flesh

   A hús kezdetben bőrös-húsos vagy kemény húsos. Később bőrszerűvé válik, és fehér vagy rózsaszínű lesz. Vágáskor feketére színeződik és savanykás íze van. Szárítva gombaszagot áraszt.

5. Spórák

   A spórák mérete 5-6.5 * 4.5-5.5 μm-esek és széles oválisak vagy majdnem kerekek. Néha az egyik oldalukon lapított, és egyetlen cseppet is tartalmazhat. A spórák színtelenek.

6. Spóratenyomat

   Fehér.

7. Élőhely

   Ez a faj jellemzően lombhullató, tűlevelű és vegyes erdőkben, elsősorban tölgyek, fenyők és lucfenyők között él. Általában a törzsek és tuskók tövében található, bár ez ritkán fordul elő. Ismert, hogy fehér rothadást okoz a fában, június végétől szeptember végéig figyelhető meg.

Hasonló fajok

1. Grifola frondosa

   Bár általánosságban hasonlít, a kissé szürkébb sapkája és nagyobb pórusai alapján megkülönböztethető.

2. Laetiporus sulphureus

   Sárgás-narancsos színezetű, és pórusai nem feketednek el, ha megütik őket.

3. Meripilus sumstinei

   A "Berkeley-polipórus" néven emlegetett betegséget gyakran összetévesztik az M. giganteus Észak-Amerika keleti régióiban. A feketedés hiánya és a feltűnően nagyobb pórusok miatt azonban kitűnik a többi közül.

Kezelés

Bizonyos talajkezelések alkalmazása az ültetés során védelmet nyújthat a gyökerek számára, és fokozhatja a fertőzések elleni védekező képességüket. Az optimális növekedési feltételek fenntartása olyan módszerekkel, mint a levegőztetés, a mulcsozás és az öntözés, szintén hozzájárul a gombával szembeni ellenálló képesség növeléséhez.

A gondozott fák rendszeres ellenőrzésének és felmérésének ki kell terjednie a korona fejlődésének értékelésére is. Ha olyan problémákat észlelünk, mint a korona elvékonyodása vagy visszahalása, elengedhetetlen az okok gyors kivizsgálása. Bár ezek a tünetek olyan tényezőkből adódhatnak, mint a szárazság vagy a vízhiány, súlyosabb problémákat is jelezhetnek, mint például a Meripilus-fertőzés.

Fontos megjegyezni, hogy a meglévő fertőzéseket nem lehet hatékonyan kezelni. Fertőzött fák esetében, különösen a nyilvánosság számára hozzáférhető területeken, a fák kivágása biztonsági okokból általában a legmegfelelőbb intézkedés.

Taxonómia és etimológia

Christiaan Hendrik Persoon nevezte el először ezt a polipór gombát Boletus giganteusnak. Később Petter Adolf Karsten finn mikológus 1882-ben Meripilus giganteusnak nevezte át. A Meripilus nemzetségben ez az elsődleges faj Nagy-Britanniában.

Észak-Amerikában létezik egy hasonló gomba, a Meripilus sumstinei (más néven Blackening Polypore). Kezdetben gyenge parazita, majd a gazdafa elpusztulása után szaprobává válik. Rosettákat és konzolokat képez, amelyek évekig megmaradnak az elhalt tuskókon.

A "Meripilus" név a "meri-" (rész) és a "pil" vagy "pile" (sapka) szavakból származik, utalva a nemzetség több részből álló sapkáira. A "Giganteus" találóan jellemzi e gombák hatalmas méretét.

Szinonimák és fajták

• Agaricus multiplex Kapor., 1719

• Boletus acanthoides Bull., 1791

• Boletus cornutus J.F. Gmelin (1792), Systema naturae, Edn 13, 2, p. 1437

• Boletus elegans Bolton, 1788

• Boletus giganteus Persoon (1794), in Römer, Neues magazin für die botanik, 1, p. 108 (Basionyme) Sanctionnement : Fries (1821)

• Boletus imbricatus Sowerby (1797), Coloured figures of English fungi or mushrooms, tab. 86

• Caloporus acanthoides (Bulliard) Quélet (1888), Flore mycologique de la France et des pays limitrophes, p. 406

• Cladomeris acanthoides (Bulliard) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 168

• Cladomeris gigantea (Persoon) Quélet (1886), Enchiridion fungorum in Europa media et praesertim in Gallia vigentium, p. 168

• Cladomeris gigantea var. fumosa Gillot & Lucand (1890), Société d'histoire naturelle d'Autun, Bulletin, 3, p. 155

• Cladomeris giganteus (Pers.) Quél., 1886

• Clavaria aequivoca Holmskjold (1790), Beata ruris otia fungis danicis, 1, tab. 13

• Flabellopilus giganteus (Persoon) Kotlaba & Pouzar (1957), Ceská mykologie, 11(3), p. 155

• Grifola acanthoides (Bulliard) Pilát (1934), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 52, p. 53

• Grifola gigantea (Persoon) Pilát (1934), Beihefte zum botanischen centralblatt, zweite abteilung, 52, p. 35

• Grifola lentifrondosa Murrill, 1904

• Grifola sumstinei Murrill, 1904

• Meripilus lentifrondosa (Murrill) M.J. Larsen & Lombard, 1988

• Merisma acanthoides (Bulliard) Gillet (1877), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 689

• Merisma giganteus (Persoon) Gillet (1877), Les hyménomycètes, ou description de tous les champignons (fungi) qui croissent en France, p. 689

• Polypilus giganteus (Persoon) Donk (1933), Mededeelingen van de Nederlandsche mycologische vereeniging, 22, p. 122

• Polyporus acanthoides (Bulliard) Fries (1838) [1836-38], Epicrisis systematis mycologici, p. 448

• Polyporus giganteus (Persoon) Fries (1821), Systema mycologicum, 1, p. 356

Meripilus giganteus Videó

Forrás:

Az összes fotót az Ultimate Mushroom csapata készítette, és az Attribution-ShareAlike 4.0 International licenc alatt felhasználhatók saját célokra.