Suillus spraguei

Amit tudnod kell

A Suillus spraguei a Boletaceae családba tartozó ektomikorrhizás gombafaj. E gomba termőtestén élénkvöröses, száraz vörös szőrökkel borított sapka, megnagyobbodott radiális pórusok, fehéres, vattaszerű részleges fátyolmaradványok a száron, és a szárat a sapkához hasonló vöröses szőrök borítják.

Észak-Amerika keleti részén széles körben elterjedt, és Kelet-Ázsiában (Japán, Kína) is előfordul.

Más nevek: Ecology (Ecology): Festett papucsvirág, Festett szúnyoglárva, Vörös és sárga szúnyoglárva.

Gomba azonosítása

1. Ökológia

   Keleti fehérfenyővel mikorrhizáló; egyedül vagy csoportosan nő; késő nyáron és ősszel; Észak-Amerika északkeleti részén, Minnesotáig nyugatra és Kentuckyig délre terjed.

2. Sapka

   3-12 cm; fiatalon domború, befelé görbülő széllel, de hamarosan széles domború vagy lapos; nagy, rózsaszínűtől a téglarózsaszínig terjedő foszlányokkal borított; a szélről gyakran fehéres részleges fátyolszövet lóg le; száraz; a korral kifakul.

3. Pórusfelület

   Fiatalon fehéres részleges fátyollal borított; sárga, a kor előrehaladtával sötétebb; néha kissé lefut a száron; néha vöröses vagy barnás foltok; pórusok kicsiktől a nagyokig, 0.5-5 mm átmérőjű, homályosan sugárirányban elrendezett; a csövek 4-8 mm mélyek.

4. Szár

   4-12 cm hosszú; 1-2.5 cm vastag; egyforma vagy néha szélesebb az alapnál; mirigyes pöttyök nélkül, de a fehéres vagy szürkés színű gyűrű alatt bozontos, bozontos; nem zúzmarás; gyakran fehéres vagy szürkés színű gyűrűvel.

5. Hús: Átellenben sárga, néha enyhén vöröses színű.

6. Spóranyomat: Barna.

Ehetősége

Többnyire nem nagyra értékelt, de egyes források "válogatott" ehetőnek tartják. Kár, hogy főzéskor feketévé válik, és nem őrzi meg a szép színeket. A hús még vágás vagy sérülés esetén is sárgából feketére színeződik.

A szárítás koncentrálja az ízt és elkerüli a nyálkás hámréteggel kapcsolatos problémákat.

Suillus spraguei Ökológia, élőhely és elterjedés

A természetben a Suillus spraguei ektomikorrhiza kapcsolatokat alakít ki öt tűlevelű fenyőfajokkal. Ez egy kölcsönösen előnyös kapcsolat, amelyben a gomba hifái a fák gyökerei körül nőnek, lehetővé téve a gomba számára, hogy nedvességet, védelmet és a fa tápanyagtartalmú melléktermékeit megkapja, és a fának nagyobb hozzáférést biztosítva a talaj tápanyagaihoz. S. a spraguei gumós ektomikorrhizákat termel (szemölcsszerű nyúlványokkal borítva), amelyeket ektomikorrhiza gyökerek gombakéregbe burkolt aggregátumaként írnak le, és rizomorfokat, amelyek kemény külső burkolattal rendelkező csöves gombafonalak.

A gomba ökológiai gazdaspecifitással rendelkezik, és természetes talajon csak a fehér fenyővel társulhat, amely a Pinus nemzetség Strobus alnemzetségébe sorolt fák csoportja. Laboratóriumban, ellenőrzött tiszta tenyésztési körülmények között az S. A spraguei a vörösfenyővel, a szurokfenyővel és a loblolly fenyővel is társulásokat hoz létre. Az ázsiai populációkat a koreai fenyővel, a kínai fehér fenyővel, a szibériai törpefenyővel és a japán fehér fenyővel hozták összefüggésbe.

Észak-Amerikában a termőtestek korábban, már júniusban megjelennek, mint a legtöbb más bolyvaféle (a bolyva termőtestek általában július-szeptemberben kezdenek megjelenni), de akár még októberben is megtalálhatók. A gombákat a Hypomyces completus gomba parazitálja. A H. completus, kezdetben fehéres penészfoltok formájában jelenik meg a kalap vagy a szár felületén, amelyek gyorsan terjednek, és a gomba teljes felületét beborítják, és konídiumokat (ivartalan spórákat) termelnek. Az ivaros stádiumban a penész megváltoztatja a színét, a sárgásbarnától a barnáig, zöldesbarnáig és végül feketéig, ahogy peritéciákat, aszkospórákat termelő, aszkuszokat tartalmazó ivaros struktúrákat hoz létre. A peritheciumok pattanásosak, és a felületnek érdes textúrát kölcsönöznek.

Egy japán terepvizsgálat megállapította, hogy az S. spraguei volt a domináns gomba egy 21 éves koreai fenyőállományban, mind az ektomikorrhiza (a talajmintákban jelen lévő biomassza százalékában mérve), mind a termőtesttermelés (az összes fajból gyűjtött termőtestek száraz tömegének több mint 90%-át tette ki) tekintetében. Az S. A spraguei termőtestek átlagosan körülbelül egy darabot jelentettek négyzetméterenként, a négyéves vizsgálati időszak alatt nem volt nagy eltérés.

A gombák többnyire augusztustól novemberig jelentek meg, általában csomókban nőttek, és a csomók térbeli eloszlása véletlenszerű volt - a csomók elhelyezkedése nem volt korrelálható a korábbi években való megjelenéssel. A gombák sűrűsége egy erdei út mentén az átlagosnál nagyobb volt, ami arra utal, hogy a gombák a zavart élőhelyeket részesítik előnyben. Az eredmények azt is sugallták, hogy az S. spraguei előszeretettel termel termőtesteket olyan területeken, ahol alacsony az alom felhalmozódása, ezt a megállapítást egy későbbi publikáció is megerősítette. Ez a vizsgálat azt is megállapította, hogy a gomba elsősorban vegetatív növekedéssel (a föld alatti micéliumok terjedésével), és nem a spórák kolonizációjával szaporodik.

A Suillus spraguei elterjedése szétszórt, és Ázsiában számos helyről ismert, többek között Kínából, Japánból, Koreából és Tajvanról. Észak-Amerikában elterjedési területe Kanada keleti részétől (Új-Skócia) délre a Karolináig és nyugatra Minnesotáig terjed. Mexikóban is gyűjtötték (Coahuila és Durango). A faj továbbá Európába is betelepült (Németország, Alsó-Szászország; Hollandia).

Taxonómia és etimológia

Az első példányt eredetileg Charles James Sprague gyűjtötte be 1856-ban Új-Angliában, és hivatalos tudományos leírása 1872-ben jelent meg, amikor Miles Joseph Berkeley és Moses Ashley Curtis a Boletus spraguei nevet adta neki. Charles Horton Peck amerikai mikológus a következő évben megjelent publikációjában a Boletus pictus nevet adta a fajnak. Berkeley és Curtis leírtak egy szerintük új fajt is - a Boletus murraii-t -, bár Rolf Singer később úgy vélte, hogy ez csupán a Boletus spraguei fiatalabb változata.

Peck leírása 1873-ban jelent meg nyomtatásban, de az eredeti kiadványon lévő dátumbélyegzőből kiderült, hogy a dokumentumokat még az 1872-es Berkeley és Curtis kiadvány megjelenése előtt elküldte a nyomdába, így a gombák elnevezésének szabályai szerint a nómenklatúra elsőbbséget élvez.

1945-ben Singer arról számolt be, hogy a Boletus pictus név jogtalan, mivel homonim, mivel már egy Carl Friedrich Schultz által 1806-ban leírt polipór gombára is használták.

Egy 1996-ban végzett molekuláris elemzés 38 Suillus faj belső átírt spacer szekvenciáit használta fel a filogenetikai kapcsolatokra való következtetéshez és a nemzetség taxonómiájának tisztázásához. Az eredmények azt mutatják, hogy az S. spraguei a legközelebbi rokonságban áll az S. decipiens. Az S. granulatus és S. placidus az S. spraguei. Ezeket az eredményeket megerősítették és kibővítették későbbi publikációk, amelyek a különböző Suillus fajok ázsiai és kelet-észak-amerikai izolátumai közötti kapcsolatokat vizsgálták, beleértve az S. spraguei.

Az elemzés alátámasztotta azt a hipotézist, hogy a kínai és az U.S. S. spraguei és S. decipiens egymás legközelebbi rokonai voltak, és az őket tartalmazó klád négy különböző alcsoportra osztható: S. decipiens, U.S. S. spraguei, Kína (Yunnan) S. spraguei, és Kína (Jilin) S. spraguei.

A spraguei elnevezés a Sprague gyűjtőnek állít emléket, míg a pictus jelentése "festett" vagy "színes". A Suillus spraguei a köznyelvben "festett papucsos sapka", "festett suillus" vagy "vörös és sárga suillus" néven ismert. A "keleti festett Suillus"-nak is nevezik, hogy ellentétben álljon a "nyugati festett Suillus"-szal (Suillus lakei).

Források:

1. kép - Szerző: Tanneberger Tannerberg (Tanneberger Tannerberg) Jimmie Veitch (jimmiev) (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

2. kép - Szerző: F: William Tanneberger (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

3. kép - Szerző: L: Paul Derbyshire (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)

4. kép - Szerző: F: (Mycowalt) (CC BY-SA 3.0 Unported)

Tanneberger Tannerberger: 5. kép - Szerző: 5. kép - Szerző: Tanneberger Tanner: 1: Paul Derbyshire (CC BY-SA 3.0 Nem portolva)